Juhász Ernő (orientalista)
| Juhász Ernő | |
| Született | 1939. november 4.[1] Jászkarajenő[1] |
| Elhunyt | 2004. július 3. (64 évesen)[2][1][3] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Juhász Ernő (Jászkarajenő, 1939. november 4.[4] – Budapest, 2004. június 3.[5]) magyar orientalista, arabista, Magyarország nagykövete Egyiptomban majd Irakban.
Pályafutása[szerkesztés]
Magyar-arab szakot végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1963-ban, majd 1964-től a Kairói Egyetemen hallgatott egy évet.[4] Egy évig egy soproni gimnáziumban tanított, majd a Kulturális Kapcsolatok Intézetének egyiptomi, később arab referense, utóbb osztályvezetője lett.[6] 1974-től a Magyarország kairói nagykövetsége kulturális tanácsosa, ezen belül 1977-ig a kairói Magyar Tudományos és Kulturális Központ igazgatója volt. 1980 és 1989 között a Művelődési Minisztérium nemzetközi kapcsolatok főosztályán osztályvezető, majd főosztályvezető-helyettes volt.[4] Beosztásából adódóan támogatóan állt egy budapesti, Germanus Gyula hagyatékára épülő iszlám múzeum létrehozásához, ami azonban nem valósult meg.[7] 1993-ig ismét kulturális tanácsosként dolgozott a kairói nagykövetségen, majd 1994-ben nagykövetté nevezték ki (megbízólevelét 1994. március 31-én adta át[8]), és amit 1998-ig töltött be. Rövid ideig a Külügyminisztériumban dolgozott a kulturális és tudományos együttműködési főosztályvezető-helyetteseként, majd 1999-ben ügyvivőnek nevezték ki a Szaddám Huszein vezette Irakba, ahol 2001-ig teljesített szolgálatot úgy, hogy a nagyköveti akkreditáció mindvégig "folyamatban volt". A tényleges nagykövet Pálmai Géza maradt, aki azonban ekkor már mint írországi nagykövet volt Dublinban. Ebben az időszakban Irakot nemzetközi embargó sújtotta, az országokat Szadddám aszerint osztályozta, hogy megtörik-e a légi zárlatot vagy sem. Amelyik ország repülővel delegációt küldött Irakba, az segíti a bagdadi kormányt – Magyarország azonban nem küldött delegációt, így Juhász mozgástere szűk maradt. Bár Juhász tett erőfeszítéseket, hogy az "élelmiszert olajárt" programba magyar cégek is bekerülhessenek, látványos eredményeket nem tudott elérni. Megbízatása 2001-ben lejárt, Juhász 2002-ben ment nyugdíjba.[6][9] Ezt követően az ELTE Bölcsészettudományi Karán orientalisztikát tanított.
2004. július 3-án Páty és Telki között két személygépkocsi frontálisan ütközött. Az egyik jármű utasa Juhász Ernő volt, akit súlyos sérülésekkel szállítottak egy budapesti kórházba, ahol azonban már nem tudták megmenteni az életét.[5]
Művei[szerkesztés]
Juhász az 1980-as évektől több szótár, és társalgási könyv szerkesztésében működött közre – másokkal együtt -, emellett több kiadást is megért egyiptomi útikönyve. Arab tájszótárát nyugdíjasként akarta befejezni, a mű kéziratának holléte azonban nem ismert.
- Kairó – Helikon 1970 (lengyelül 1973-ban is!)
- Egyiptom – Panoráma 1979
- Arab társalgás / Juhász Ernő, Yehia El-Karamany Tankönyvkiadó, 1986
- Qāmūs maǧarī 'arabī = Magyar – arab szótár / Fodor Sándor, Iványi Tamás, Juhász Ernő – TIT 1988
- Magyar – arab társalgás / Juhász Ernő, Goseva Maria, Yehia El-Karamány (2. kiad.) Korona, 2002
- Egyiptom – Cartographia 2003
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2022. január 4.)
- ↑ 75153635
- ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/168ora_2004_3/?query=Juhász%20Ernő&pg=290&layout=s
- ↑ a b c Hermann Péter: Ki kicsoda 2002. Budapest: Enciklopédia Kiadó. 2001. 854. o.
- ↑ a b In memoriam J. E. 168 Óra, XVI. évf. 31. sz. (2004. augusztus 5.) 31. o.
- ↑ a b Sághy Erna: Élni Bagdadban. 168 Óra, XIV. évf. 49. sz. (2002. december 15.) 19. o.
- ↑ Kubassek János: Hogyan került a Germanus-hagyaték Érdre?. In Lendvai Tímár Edit (szerk.): Germanus Gyula: A tudós és az ember. Érd: Nemzeti Kulturális Alap. 2009. 52. o.
- ↑ Torda Endréné (szerk.): Magyar Külpolitikai Évkönyv: 1994. Budapest: Külügyminisztérium. 1994. 116. o.
- ↑ Vékonyabb szelet jut az iraki tortából. Világgazdaság, XXXI. évf. 217. sz. (1999. november 8.) 9. o.